Egy ideje azon tűnődöm, hogy - annak ellenére, hogy mélyen megvetem a mai kormányzatot és maximálisan az ő felelősségük, hogy miféle sötét, nyugat-ázsiai autokráciává süllyesztették ezt az országot - mégiscsak tünet- és jelzésértékű, hogy több mint hét évnyi narancsbolsevik ámokfutás után másfél-kétmillió magyar polgártársunk még mindig rájuk voksolna, ha holnap lennének a választások. 2010 "dicsőséges fülkeforradalma", mely négy esztendőre ránk szabadította a felcsúti Varangykirályt és kompániáját (és melynek köszönhetően két hét alatt helyrepofozták a közbiztonságot), még a naiv jóhiszeműség és az "elmúlt nyolc év" iránti krónikus undor szerencsétlen összjátékával magyarázható. A Kárpátok Putyinjának 2014-es - igaz, az előzőnél sokkal mérsékeltebb - győzelme viszont már nehezebben védhető. Ekkorra már csak az nem látta, miféle szervezett maffiaállam szipolyozza a közpénzeket és növeszt oligarchákat a nyakunkra, aki makacsul a homokba dugta a fejét és megalkuvó, önbecsapó, konformista módon mégis a NER méregkeverőit tüntette ki bizalmával a szavazófülke szomorú magányában.

A Fidesz-szavazóbázis tagjai gyakran kikérik maguknak, amikor őket "birkáknak", "agymosottaknak", "manipulálható", "gyenge akaratú" és "megalkuvó" masszának titulálják. Nem is akarok ebbe mélyebben belemenni, bár az egyre inkább tény, hogy a NER hívei nem az agysebészek és az egyetemi tanárok közül kerülnek ki, s elég csupán elolvasni néhány Fidesz-szimpatizánsok által jegyzett Facebook-kommentet, hogy világossá váljon: útszéli, kocsmai beszédmódot képviselnek, akárcsak azok a politikusok, akiknek katedrálist emelnek. Éppen ezért vicces, amikor ők kérik számon a másik oldaltól az agresszív, személyeskedő hangvételt. Vagy amikor Orbán udvari főnyalonca, a mélységesen alávaló, szolgalelkű Bayer Zsolt akad fenn azon, hogy néhány "ellenzéki" publicista éppen őrá feni a tollát. 

Más szemében a szálkát is, a sajátjukban a gerendát sem. Voltaképpen az Orbán-kormány a maga képére formálta a választóit. A "narancsszekta" tagjai ugyanazt a kommunikációs stratégiáit követik, mint idoljaik. Az ellentábor feltár egy törésvonalat vagy súlyos önellentmondást a kormány politikáját illetően? A Fidesz-hívők ellenreakciója: cél és vég nélküli szidalmazás, visszakézből, csuklóból; hozzátéve, hogy "a Gyurcsánék' alatt többet loptak" vagy hogy "ez a rendszer sem tökéletes, de mutass valakit, aki jobban csinálná!" Ez utóbbi érvet egyébként felettébb imádom. Miért épp nekem, az egyszerű, a politikával semmiféle viszonyt nem ápoló választónak kellene egy személyben"felfrissítenem" a teljes magyar pártkínálatot? Ez a rendkívül intelligens visszavágás valójában a tehetetlenség, az önbecsapás, a megalkuvás mindennél beszédesebb tünete, s általában akkor szokott előkerülni, amikor az adott Fidesz-szavazó kifogy az érvekből. (Melyekből amúgy sincs neki túl sok, mert racionális argumentumokkal védhetetlen az Orbán & Mészáros Co. tevékenysége.)

Foggal-körömmel, az utolsó leheletig "küzdeni" a vélt igazukért, bevetni az utolsó, legszánalmasabb és legostobább, mantraként mormolt "ellenérvet" is, annak érdekében, hogy tűnjenek el a valódi érvek és ellenérvek, semmisüljön meg a vita, a szabad, értelmes diskurzus intézménye, sőt maga a véleménypluralizmus is, és egyvalami boruljon ólomsúllyal az elmékre: a narancsbolsevik vélemény-, ízlés- és gondolatdiktatúra. Ami ezen túl van, ami ennek határait feszegeti, az tűzzel-vassal irtandó, üldözendő.  Van tehát gyűlöletes, jól körvonalazott ellenségkép (balliberálisok, nem Fidesz-szavazók, Orbán-ellendrukkerek, zsidók, Soros és bérencei, migránsok), van vallásos, vakbuzgalommal életben tartott, ápolgatott hitélmény, a középpontban egy messianisztikus (szabadság)harcos és felkent főpapjai állnak, és mindez együttvéve közösségteremtő hatást is kifejt. Mi ez, ha nem szekta? Természetesen a Fidesz-szavazóbázis (a "narancsakol") korántsem homogén massza. A vallásos hit persze lassan meg-megkopik, ahogy egyre többen halnak meg mellékhelyiségekben vagy fertőzésekben a legendásan jól felszerelt magyar egészségügyi létesítmények korszerű boszorkánykonyháiban, ahogy az európai nemzetek közösségéből lassan kipördülünk Kazahsztán és Putyinisztán felé, ahogy egyre vehemensebben csilingel Pénztáros Lawrence mindenható kasszája, de az egyéni hit állja a (NER-)történelem viharait. Az egyéni hit értelme azonban már nem a rendszer lélektelen magasztalása, hanem a keserű meggyőződés: "ezekre kell szavaznom, ha túl akarom élni".

Úgy válnak lassan vegytisztán pragmatikussá a szektatagok, mint a hajdani hithű kommunista, aki felismeri, hogy az egész, vérrel és ostobasággal épített rendszer a történelem zsákutcája, de mégis hozzá kell tenni újabb téglákat, mert a továbbiakban is ez a létfenntartás, az egzisztenciális boldogulás záloga. Arról van szó, hogy a NER által sugárzott erőkultusz megigézte a társadalom egy tömbjét, mely egy évtizede pozitív változásra vár, de beéri e változás látszatával is. A potens, határozott és sikeres kormányzat illúziója tartja őket még mindig össze. Nem arról van szó, hogy elhinnék, "dübörög" a gazdaság, növekednek a bérek és az életszínvonal (a közbiztonságot már nem is említve, mert azt ugyebár két hét alatt rendbe tettük, mint már említettük). Nem arról van szó, hogy elhinnék, világszínvonalú az egészségügyi ellátás, remek az oktatási rendszer Magyarországon. Nem arról van szó, hogy elhinnék, Lawrence Butcher tisztességes úton, kormányzati hátszél igénybevétele nélkül avanzsált az ország ötödik leggazdagabb polgárává. Nem hiszik el, de már olyannyira kisigényűek lettek, hogy a siker, az erő látszata is simogatja megtépázott lelküket. Nem akarják többé azt hallani, hogy Magyarország ezer sebből vérzik, az EU sereghajtói között vánszorog, hogy a bérek stagnálnak, hogy a pedagógusoknak felkopik az álla, hogy az egészségügy romokban hever, hogy hódít a korrupció - hallják eleget a hírekben, pontosabban hallanák, ha nem a kormány kommunikációs csatornáit tüntetnék ki megtisztelő figyelmükkel. Persze ez nem azt jelenti, hogy olyan ostobák volnának, hogy nem vennék észre a képükbe bámuló tényeket, csak nem akarnak belegondolni, hogy mit jelentenek ezek a tények. Kognitívdisszonancia-redukció. A világról alkotott ismereteinket és attitűdjeinket szeretjük következetesen és harmonikusan elrendezni. A narancsszektások kicsit következetesebben és harmonikusabban.

Mészárost kőkeményen hizlalja a NER, miközben azt kommunikálják, hogy felszámolták a korrupciót? Nincs semmi bizonyíték rá, hogy Mészárost Orbán tette oligarchává, igaz, hogy barátok, de hát ez még nem jelent semmit! Amúgy is, azt mondta, Zuckerbergnél is okosabb, biztos úgy is van! Kövér Laci bácsiék egy nemzetközi konferencián a magyar egészségügy kiemelkedő - más országok számára is példaként szolgáló - teljesítményéről beszélgetnek, miközben újszülöttek halnak meg kórházi fertőzések következtében, mert az alapvető higiéniai eszközök nem állnak rendelkezésre a kórházakban? Ugyan már, ezek a fertőzések mondhatni kivédhetetlenek, akármilyen is a felszereltség, ez benne van a pakliban! A kormány zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, majd villamosok padlózatára ragaszttatja a Sorost ábrázoló plakátokat, hogy az utasok jól megtaposhassák azokat? Á, az nem is úgy van, meg nem is Soros származása a lényeg, hanem sátáni mivolta! A szabadságharcos kormány megerősítette a határvédelmet egy szép nagy kerítéssel a gonosz, mocskos, csúnya migráncsok ellen, miközben a letelepedési kötvény-biznisz keretén belül ő maga telepíti be az idegeneket Magyarországra? Ugyan már, a kettő nem ugyanaz, ők úgysem engednének be terroristákat, meg amúgy is, Rogán Anti jó arc, már felhagyott ezzel a kétes értékű dologgal! Látszólag mindenre van magyarázat. Valójában semmire sincs.

A narancsszekta történelmi bűne kettős: egyrészt jövőre gondoskodnak arról, hogy a Fidesz-KDNP még legalább négy évig szívja a vérünket, folytassa gyalázatos ámokfutását, az autoriter rendszer kiépítését (tökéletesítését), Putyin ágyának melengetését, az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a média totális szétverését, a közpénzek szipolyozását, Mészáros Lőrinc tokájának hizlalását, és hozzájárulnak ahhoz, hogy ha egyszer megbukik ez a maffiaszövetkezet, az általuk létrehozott intézményeket, gyakorlatokat, a nekik köszönhető mérhetetlen pusztítást minél nehezebb (lehetetlen) legyen meg nem történtté tenni. De ezek az emberek egy egész más tekintetben is önzőek, csak a jelenre gondolnak és képtelenek történelmi perspektívában gondolkodni. Ugyanis még ennél is súlyosabb az a korrózió, amit az utánuk következő generációk lelkében okoznak. Súlyos negatív példát mutatnak nekik azáltal, hogy demonstrálják: a Kádár-kori reflexek tovább élnek, a társadalmat szemfényvesztéssel, machiavelliánus ügyeskedéssel és manipulatív kommunikációs stratégiákkal még mindig meg lehet téveszteni, meg lehet vezetni, sőt: meg lehet békíteni. Ezek az emberek makacsul szorítják, sőt rángatják e zsarnoki kormányzat fejszét tartó kezét, és nem zavartatják magukat, hogy ezzel a saját koponyájukra is ütést mérnek. Nem számít. A narancsszektáknak élnie kell. A narancsszekta táplálja az apokalipszist. És Lőrinc barát tokáját.